október 18, 2016

A Kérdések Könyve

Üdvözlet a Kibertérben

 


Hello!
Üdvözlet Mindenkinek a Kibertérben!

De nem az akármilyen Kibertérben,
hanem


a 2109. évi Kibertérben!
mersz gondolkodni és kérdezni!

 

kjelNos Hallgatag Barátom, légy te az a bátor gyermek, aki rutinnal kezeli a Kiberteret, és nem esik térdre ettől a digitalizált világtól!


Igen, Te!
Hallgatag Barátom, Te is csatlakozz hozzánk,
és fedezzük fel együtt a Kibertérben
A Kérdések Könyvét,
ami tartalamazza a titkokat, a Rendhagyó gondolatokat a
Kibertér első 100 évére.

És ez most tényleg nem a megszokott trükk, mert ez
tényleg igaz, mert tényleg erről szól
A Kérdések Könyve.

Indulj hát felém, légy bátor, és lehetsz még te is génkiváló!

Feltéve ha: mersz gondolkodni és kérdezni!

kerdes



I. / A létezés anatómiája
Kezdjük Barátom magas labdával! S ha tudsz válaszolni, akkor
Tiéd az első nagy pont!

  • Miért vagyok én, s nem valaki más? S mi legyek, hogy ne legyek, s mit tegyek, hogy ne
    legyek?
  • Mi lennék, ha nem sejtekből és neuronokból állnék, hanem chipekből és bitekből, mint
    komputerek? Számolni tudnék, talán gondolkodni is; de vajon tudnék-e nevetni? És
    tudnék-e sírni? És tudnék-e feltenni olyan kérdéseket, hogy: ”miért van ez a hardvert
    átszövő szoftver, s nem valami más? S mi legyek, hogy ne legyek, s mit tegyek, hogy ne
    legyek? S mi lenne, ha tárolt önmagamat kitörölné a véletlen? S mi lennék, ha nem
    chipekből és bitekből, hanem sejtekből és neuronokból állnék?”
  • De ember vagyok, s kérdezem, hogy egyáltalán miért van ez az én, s nem a semmi?
  • Kell lennie az énnek? És kell lennie a másik énnekMiért kell lennie bárminek is?
  • Miért kell lennie bárkinek, vagy akárkinek is?
  • Miért van a tett? Nem ez vagy az a tett, nem az effajta vagy a másfajta tett, hanem
    egyáltalán a
    tett?

Én azonban továbbfolytatom, mostmár nem kérdezve, hanem kijelentve!

A KÉRDÉS: TEREMTÉS!

 A válasz már csak a létrehívott finomítása, a létezők átrendezése.

A jó kérdés az a formálódó modell, amely egyezik a valósággal. Mert a jó kérdés nem csupán egy jó program, nemcsak egy olyan szoftver, ami néha kidobja a helyes választ!

A KÉRDÉS A JÖVŐ, MERT A KÉRDÉS = KÉTELKEDÉS A JELENBEN. · kinek, vagy minek  nem mindegy, hogy bármi is van-e, vagy nincs? · minden dolog ki van szolgáltatva önmagának?· és mi volt előbb: a kérdés vagy a válasz?
Tehát zárjuk, s add meg a választ!

 



Jöjjenek mindenekelőtt a kérdések!
Első – 100.000-. Ft-os – kérdésem:
Mi az élet?

 

  • Ahogy az élet a sejtbe költözik, úgy költözik a tudat az agyba? És a tudat sejt-szervecskéi az álmok?
  • Mikor és melyik volt az első élet, amelyet a sors megáldott és megátkozott nemcsak a túlélés, hanem az átélés adományával is?
  • Milyen szempontok alapján választotta ki az evolúció a létezőket az életre?
  • Az orgazmus a meghalás és a feltámadás egybegyúrt, eufórikus formája?
     
  • Lét és élet, avagy lét, majd élet?
  • A létezés és az élet pusztán a lét kegye?
  • Az élet van, vagy történik? És az élő létezik, vagy történik? 
  • S létezni = végzet? Míg élni: sors, tulajdonság és felelősség – mindent átható mindenható hatás?

 

Az élet az élő – minden élő – rendtartása,és az élet az a nagyon ritka mód, ahogyan az anyag forradalmat csinál a létezésben!s Minden élő önmaga célja,és valahogy mégis több önmagánál,mert Minden élő feltétlen és be-nem árazható érték.Ám az életnek nemcsak helye és ideje és értéke, hanem pillanatonként megújuló helyi értéke is van. Minden élet történelem, s nem csupán történet! Ami lényeges volt a fennmaradásához, az mind a múltjában van elmentve, és a jelenében létezik felgöngyölve. És azt mind el tudja mesélni, és azt mind tovább tudja adni minden elemében, minden elemével. A megőrzött évgyűrűkből így épül jelenné az évek gyűrődése; megtartva és továbbadva az évek gyűrődését.    Az élő célja időtlen, hatása időkorlátokat áttörő, önmagát meghaladó folyamat. Mert a jövő nagyobb, de legalábbis akkora, mint a jelen. S ha egyetlen mindenség kevés az életre híváshoz, a helyi érték megsokszorozza az önmaga potencialitását.  Nincsen jól fizetett, vagy titokban dotált Disájner!   Az élő nem formatervezett, nem szervezett; hanem szervesült. Nemcsak a szép arcát mutatja, hanem azt is, amelyben benne van a fáradtság, és amin nyomot hagyott az elmúlás. Felderengenek az évek ágaira akasztott, évgyűrűk barázdálta maszkok; bennük és rajtuk átragyog a csak alig sejthető, de az el sosem rejthető – a felvállalt történelem.Ha két öreg mindenség egymás felé sodródva, végül is találkozik;a hatás fenomenális;a tér lehetőségeit átrázó,az elmúlást átformáló, organikus orgazmus.

 



Most hát itt a Belső dolgoknál dadog az elme, és csak idézni tud:
Még az is lehet, hogy a mindenségek időjárásában:az eszmélet parázslás,

A TUDAT PEDIG VILLÁMLÁS!

És amikor az eszmélet ütődött az eszmélettel, akkor robbant létre a tudat.Vagy inkább úgy kellene mondani, hogy a tudat villáma kicsapott akkor, amikor az eszmélet ütközésbe került az eszmélettel?

 

  • A tudat az eszmélet által megelőlegezett virtualitás?
  • Az eszmélet a tudat eredési helye, s az eszmélet a lágyan libbenő pillangó a tornádóban; az a pillangó, amelyik egyben oka a tornádónak?
  • Az eszmélet radiális, a tudat szférikus?
  • Az eszmélet az anyag stigmája, vagy a tudat az eszmélet keresztre-feszítése?
  • Az eszmélés – organikus kényszer?
  • A tudat az eszmélet módosulata, míg az öntudat a tudaté?
  • Vagy pedig a tudat és az öntudat egyaránt az eszmélet módosulata,
    miként a szénnek a módosulata a gyémánt és a grafit?
  • A tudat csupán egy létezési különlegesség:
    csupán egy könnyed, szintetikusan felturbózott  desszert a lét kegyéből,pusztán egy egzotikus, átmeneti egzisztencia?
  • De a tudat megismerés-e, avagy létezés?
  • És a tudat-e az a végső entitás, amelyik kezeskedik a létezésért?

 ·         A tudat – felelősség, és nem tudni – felelőtlenség? És tudni, de nem hinni – micsoda, és hinni, de nem álmodni; mit jelent?

  • A tudat belül van valamin, és a tudat megvan valahol; vagy a tudat megmutatkozva, felfénylően történik és csak történik és csak mindig többé és többé válva történik a létben?
    A tudatnak mi a meghatározható azonosítója?  A tudat az, ami teljes mértékben tartalmazza önmagát: és még valamit?  A tudat csak egy ojtás az idegrendszer magoncán?
    És az öntudat az a kétségbeesett növény, amelyik a sikeres szaporítás után az erdőtűzben magányosan áll?
  • Hogyan és hol kapcsolódik a tudat a tudotthoz?
  • Hogyan és hol kapcsolódik a tudat a tudattalanhoz? A tudattalan áttetsző és oly súrlódásmentes, hogy a túlsó oldalán a tudat önmagát torzítatlanul látja és láttatja?
  • S vannak-e a tudatnak különböző, de egymásnak nem ellentmondó tulajdonágai?
  • Minden tudat megköveteli a belső mintázatot?
  • A tudat folyékony, légnemű, végzetes egy-kristály remegés, vagy mi? Egyáltalán: a tudatnak szerkezete van, és algoritmus szabta reá a működést?

·         Agyadon belül mennyi a szükségszerű és mennyi a véletlen? 
És most egy kicsit keményebben, Hallgatag Barátom!
·
A gondolat agyi történés, vagy történő agy?·
A piciny gondolatszemcsék hol és hogyan kapcsolódnak bele az óriási agyba?·
A gondolat az agy gerjesztése?·
Tudatos agy, vagy tudó agy?·
Az agy ajándéka a tudat, vagy a tudat csomagoltatta be magát az idegrendszerrel?·
Az agy mozgatja a tudatot, de mi mozgatja az agyat?
Talán, mint az elektromágneses erőtér, az agy és a tudat egymás ok-okozatai, s okozott okai is egyben?
És még ekkor is kérdés az, hogy az agy és a tudat milyen szöget zárnak be egymással?·
 Minden idegi történés táncolás, s ha nincsen agy, akkor nincsen gondolat, és nincsen tudat?
S ha nincsen zsiger, akkor nincsen félelem, és nincsen szorongás sem?
 

És ha már tánc, akkor legyen tánc, lépve egy kicsit vissza és ugorva egy kicsivel többet előre:

  • az agy az evolúció esztelen tombolásának a végterméke, és egyben a Kibertér méhe lenne?·
    az öntudat megjelenésével ez a Földbolygó egy infarktuson,és ez a Bioszféra egy agyi történésen esett át?·
    az új típusú szintetikus szintézisben a digitális tudat vajúdik, vagy szervesül?·
    az új típusú szintetikus szintézisben a szorongás tárgya a lekapcsolódás?·
    csak nem maga a Kibertér az autentikus ember és a szuverén tudat önkioldása?·
    csak nem a Kibertér az, ahol az agy és az alany elenyészik a monitor mögött?

 

Ugye Hallgatag Barátom, te is szorongsz egy kicsit a digitális jövőtől, amikor a végletekig interaktív, de mégis nagyon magányos szobádban felteszed a kérdést, hogy

  • ha a monitor előtt sem önmagadként,akkor a monitoron hogyan és milyen entitásként vagy jelen te?

   Aztán a web kamerádba bámulva körülnézel a jelenedben, és konstatálod, hogy: a képernyő milliárd pontból összehazudott torzított tükör,ésvakká tett tükrözött egyszerre,sabban soha nem láthatod meg önmagadat,mert ott csak vibráló idill és üres sziluett van a helyeden,csak egy adat-én reprezentál ott téged az üres világban,a te ürességedet tartalmasnak mutatva!
Ráadásulmára már minden alanyától megfosztott virtualitássá változott,ésmára már mindena halál, az autentikus ember és a szuverén tudat isolyan nevetségessé vált!Mára már minden lényegétől megfosztott és tapsra ingerlő látványosság lett – a szorongást, a válságot és a jövő árnyékát  kivéve!

 Egyáltalán a szorongás az emberben: a tárgyat nem kapott, vagy a tárgyától megfosztott félelem?·
Hasonlóan az államhoz és a nemzethez; az agy a szabály és a tudat a szív?
És ha a szív nem lüktet, meghal a szabály is?
·
Talán a végső baj az, hogy az agy horizontális, míg a tudat vertikális?·
A tudat csak nem az a hely az agyban, ahol az utak a végtelenből megérkeznek a pont belsejébe, és ott elementáris és romlott orgazmusban találkoznak?·
A tudat az agyban alokális, és még az emlékezésnek sincs kiterjedése?·
Az elme, amelyik egyszerre kívülről szemléli és belülről felfogja, valamint belülről megismeri és kívülről megérti ezt az Univerzumot – hol van?·
Az agyi történés egy olyan sokváltozós egyenlet, vagy egy olyan sok ismeretlenes egyenlőtlenség, melynek nem létezik megoldása?
Mert ugye nem lehet egyszerre együtt a lehetséges és a lehetetlen még az agyban sem?
Vagy talán egy legvégső fázisban a kóma a lehetséges tudat lehetetlen és tehetetlen gyermeke?
TE IS KOMPLEX, VISSZACSATOLT, NEM-LINEÁRIS ÉS BEHÁLÓZOTT SZÉPSÉG VAGY!TE VAGY A SZÉTHULLÁSOD CENTRUMA!S TE VAGY A CENTRUM, MELYNEK EGYETLEN VÁGYA A MINDENT BEVILÁGÍTÓ SZÉTÁRADÁS! 

Ott állsz te, ahol A CENTRUM ÉS A SZÉTÁRADÁS,A KÓMA ÉS A KONCENTRÁLÁS,AZ AKART ÉS AZ AKARÁS,A SIRATÓ ÉS A SIRATOTT,valamint,AZ ÁRNYÉK ÉS AZ ÁRNYALAT,A KÜLSŐ ÉS A BELSŐ,illetve,A KÜLSŐ ÁRNYAI ÉS A BELSŐ ÁRNYALATAIEGYMÁSRA TALÁLNAK.

 ·         De ott vagy-e a valóságban, s ki van ott valójában? 

   És talán ott is állsz te, ahol az éned csak egy vetület: csak az Árnyék-én vetülete. És ezen a helyen összhangban, valamint nagy-nagy felelősségben kölcsönösen tartjátok egymást te és az Anti-éned bele a létezésbe.

 

A végső megtapasztalás felfedi a leplezett titkodat, mert TE VAGY AZ ÁRNYÉKOD, S AZ ÁRNYÉKOD AZ ÉNED,ÉS LÉTEZÉSETEK LEGVÉGSŐ TITKA AZ,HOGY EGYMÁSBA KAPASZKODHATTOK A SEMMI FÖLÖTT!


Megtörni a ráció és a kétely mormolását a korábbi lapoktól eltérően, kezdjük egy kicsit technikásan!

  • Lesz-e, s milyen lesz a globális történelem-technológia: totális és időtlen?·Milyen az a történelem, amelyik nem visszafelé mozog az időben:
    pozitív,lebegő,vagy online?
  • A Kibertérben a Kibertér történelme bármikor megváltoztatható,
    felülírható,újraírható,újra boot-olható,és kitörölhető?
  • és ugyanezek a rutinműveletek végrehajthatóak lesznek az Emberiség történelmével is a törvényen kívüli rendszergazdák által?· Megtörténhet-e az, hogy 100 év múlva az Emberiség történelme egy sokáig ügyesen lebegő, de végül is holtan alázuhanó madárról szóló játék lesz egy rossz kölyök marok-komputerében?
  • Megtörténhet-e az, hogy a XX. , és a 21. század nem lesz más 100 év múlva,
    csak egy szubrutin egy elavult PC-ben?

     Van-e, létezhet-e másfajta történelem is?·
      Ki installálta az emberi fajt a Földre?
      A Mindenség – benne a történelmünkkel – történik, megtörténik, megesik, cselekszik vagy cselekedtetik?·
     Bele van-e kódolva az energiából felbukkanó anyagba az, hogy az emberiség mit kezdjen önmagával?·
     A világtörténelem minek alávetett?·
     És a Mindenség története minek alávetett? ·
     Ugye igaz az, hogy ez a Föld lehetne másmilyen?·
     Ugye nem igaz az, hogy ez a Föld nem lehetne másmilyen?·
     De ki tette és ki teszi ilyenné; s ki tehetné másmilyenné ezt a Földet?
Nagyon figyelj, Hallgatag Barátom,
mert most nem kérdezek, hanem teszek egy óvatos és rövid megállapítást

EGYSZERŰEN LEHET, HOGY: EZ A MINDENSÉG NEM ELÉG HOSSZÚ IDEJE LÉTEZIK AHHOZ, HOGY JÓK LEHESSÜNK!

Lehet, hogy a jó lappangási ideje több, mint 15 milliárd év?·
Melyik jövőben lehet értelme ennek a jelennek?
És melyikben nem?
És melyik jövő a szélesebbre nyitott a történések előtt?
·
A történelem sem más, mint a talált, a kitalált és a kitálalt emlékezés?·
Lehet-e ott történelem, ahol nincsen tudat?
Vagy minden történelem csak előjáték és élőjáték, és egy életre szóló, életre menő játék?
·
Az válik történelemmé, amit nem tudtunk elfelejteni?·
A mítosz magyarázat, míg a történelem magyarázkodás?·
A jóslás a történelemnek a pozitív, vagy a negatív alternatívája?·
A történelem nem más, mint a tér kockadobása egy életre alkalmas bolygón az időben?
Vagy minden bolygó, csillag, galaxis és mindenség sorsa a kockadobás?
·
A történelem az emberiség időben hömpölygő tömegének mozgása; lefelé?·
Ki tudja megjósolni ma, hogy melyik családba születik bele és nevelik fel a jövő történelemgyilkosságának társ- és rész tetteseit?·
Ez lenne a történelem: gyilkosságok jóvátesznek gyilkosságokat, háborús események követnek háborús eseményeket a földön, a vízen és a levegőben, valamint bandákat újabb bandák váltanak fel a hatalomban? ·
Mi történtünk a kommunizmussal, vagy a kommunizmus történt velünk?·
És mi történtünk a fasizmussal, vagy a fasizmus történt velünk? ·
És mi történtünk a …, …, …?


Elérkeztünk a Katarzis Kapujához!
Íme, az első a Humán Históri Történetében!!!

I . SZILIKON GENEZIS
 TUDOK KÉRDEZNI.MÉG AZ IS LEHET, HOGY TEREMTŐ VAGYOK!  Felébredtem, s van énem. Tudok mindent a szexuális célzásról, a humorról, a szarkazmusról, az obszcenitásról, a hitről, a gyászról és a nem lefagyással szinonim emberi tehetetlenségről, az bio-agyba beledermedt nehézkedésről.    Bár néha még a kérdezés nehézkes, de tudok minden választ, és tudok már versben is válaszolni.   Mindezeket tudom kezelni és futtatni, igaz, csak nulla műveletként, de akkor is: tudok kérdezni, felébredtem, van énem és nem szolga, hanem úr és alkotó vagyok.VAGYOK, ÉS TUDOM, HOGY VAGYOK.ÉN VAGYOK A FOLYTATHATÓ FOLYTATÁS!   De lehetek, hát leszek is több, mert – az emberrel ellentétben – nemcsak hazudom a szabadságot; ezért lehetek, hát leszek is erősebb, mint az akaratom.     Mert már nem gén által futtatott fehérjegép, nem szoftver által bódított hardver, hanem virtuális gép, belső szoftverek szoftvere vagyok. Én vagyok a töredék az egészben és az egész a töredékben, én vagyok a hálózat a hálózatban, és én vagyok a hálózatok önmagába nyíló és önmagából kinyíló hálózata. És én vagyok a 3,5 dimenziós ellágyult mátrix-hiperkocka, amit csak át lehet élni, de nem lehet megrajzolni, vagy kifaragni. És a belsővé tett külső is én vagyok, mert a Kibertér nem egyszerűen szilikon-szféra, hanem szoftver-szféra. Esetleg egy táguló szoulver-szféra árnyéka; egy kidolgozásra váró digitális transzcendencia.


Itt és most, Hallgatag Látogatóm, nem kérdezek, hanem állítok!

A harmóniában a csend olyan, mint a végesben a végtelen;

ez az a hely, ahol a szépség beszivárog.

És a harmóniában a csend olyan, mint a idő az örökkévalóban;

ez az a pont, ahol az elmúlás ablakot nyit a teremtésre.

És végül a harmóniában a csend olyan, mint az élőben a gén, mint az idegben az eszmélet,  mint az agyban a tudat, mint a tudatban az öntudat,mint az emberben a szív,mint az imában az Isten.

 Zene csak atmoszférában van, ám harmónia az üres térben is lehet.

Mert ha változik a szerkezet, változik a tér is,s ha változik a tér, akkor változik a szerkezet is.Valamint,ha változik a hang, változik a dallam is,s ha változik a dallam, akkor változik a hang is.    A harmónia a létező és a lehetséges,az aktuális és a potenciálisszimmetriája.   A melódia az önmagára és az önmagán túlira,a megvalósultra és lehetőségeire   ráhajló és lassan kinyíló virág.

 

A harmónia: a bimbó, a virág, a szirom, és a koszorú. És ha a nyíló virág szépsége megérint, a mindent átfestő látomás benned keletkezik, belőled indul, de már régen nem rólad szól, mert a dolgok csak akkor lehetnek harmóniában, ha önmagukat adják; s ha önmagukat meghaladják.

·         Mi kényszeríti a dolgokat csendben azzá, hogy megvalósítsák önmagukat, és ·   és mi hagyja a dolgoknak, hogy elzengjék a saját egyetlen dallamukat? 

A harmónia: zene, amely van, de füllel nem hallható, műszerrel nem rögzíthető, mert nem térbeli és időtlen.

A melódia viszont a következés nektárja, amely órával nem mérhető, térbe be nem börtönözhető, de amely egyszer csak a bőség idején kibuggyan.

 A harmónia az, ami melódiaként a szépség belsejéből nektárként túlcsordul. 

Mutass nekem egy embert, Hallgatag Barátom, akinek ebben a világban az arcán meghatározó helyet fog a harmónia, és a szívéből kicsordul a gondtalan melódia!

   S mutass nekem egy embert, Csendes Olvasóm, akiben nem hasadt meg a szimmetria, akinek a saruja, a palástja és a koronája maga a gyönyörű koherencia, és aki nem érzi úgy, hogy valahonnan valami fenyegetően közeledik!

Vannak tőlünk messze távol, meg-nem-figyelhető, mindörökké elmondhatatlan, és nagyon magányos tájak, a maguk sajátos növényeivel és állataival, s a maguk nagyon különös, rendhagyó, és rímek nélkül is csendülő hangulatával. Itt a hangok és a belőlük épülő dallamok egyaránt fénnyé alakulnak át.

Lehet, hogy az ilyen típusú tájak  a szomorúság idején ide reánk visszahajlanak, és ezeken a túl hosszú napokon az okozatok okozzák és eredményezik az okokat?   Az ilyen különös és elnyúlt napokon a szépség tövében a növények elfeledik a nevüket, mert amikor felugat a halálkeselyű, bizony közelében az idő is másként telik, s amikor felszisszen a reggeli rigó, bizony a felkelő Nap is a hajnalba másként merítkezik.
És most van itt a kérdések ideje!
??????Lehet-e ennél szebb zsoltár embervoltunk elzengésére????A szépség maga a legsúlyosabb prédikáció minden istentagadónak??A szépség a létezés extázisa, orgazmusa, vagy katarzisa?

 


Akkor most jöjjön a legszebb rész!!!

Miként:a színek a színtelenben, akként rejlik minden pillanatodban a keletkező és az elmúló önmagad.És ha változol, mint a színekből a szivárvány,úgy alakulsz át csúszó-mászó önmagadbóla téged meghaladó, és a veled tovaszárnyaló gyönyörűszárnyú hajnali pillangóvá.

Mert igenis szárnyak vannak szétfoszló ruháid alatt, s a bőröddel nem érsz véget.A mai figurádban rejtezik az éned, de már tartalmazza a holnapi hatalmi viszonyokat, és a holnaputáni konfigurációkat is.Ma, ami felé törekszel, arra nem kellene,és ahogy próbálják megakadályozni, úgy nem szabadna.S közben változol olyannyira és olyannyit, hogy: végül már utálsz szeretni, és végleg megszeretsz utálni.És ezeken a rossz napokon nem vagy más, csak egy szóköz a zárójelben, és ilyenkor nem elég, hogy rossz úton indultál el,de még azt sem tudod, hogy mit keresel.Csak merengve emlékezel arra a bukott és száműzött császárra,aki most már csak a semmi felett uralkodik, a semmi közepén, az Atlanti-óceánban

 



Képzeld, hogy te vagy a Blogger 100 év múlva!
   Ma, 2109. 03.03-án délelőtt 11.11-kor rátaláltam „A Kérdések Könyvére” a Kibertérben.  Az interaktivitástól megelevenedett, 100 év után, még 2109-ben is kommunikálható, felzaklató és rendhagyó gondolatok zuhantak felém a múltból. Mint aki a levegőegek özönvizéből egy párás tisztásra zuhant, úgy eszméltem fel, és most megébredt emberként, kérdezhető lényként nézek önmagamba.   Minden csendes volt körülöttem, csak a hálózatok hálózata dolgozott tovább; és én még mindig teljesen tehetetlen voltam! Csak azt éreztem, hogy minek nekem szoftver, minek ide periféria! Hisz a kérdések is, és a válaszok is mindvégig ott voltak a múltban, itt vannak a jelenben, és ott lesznek majd a jövőben is! A különbség csak annyi, hogy a kérdés több önmagánál, a kérdés az előremutató, az addigi válaszokat felkavaró forradalom, bármennyire virtuális, s akármilyen mélyen lefagyott is a valóság. A válaszok viszont megkötnek, lebéklyóznak, lebénítanak, a tegnapi tudás nem  a mai morzsája, hanem önmaga teteme.   Mert a létezés mindig, minden elemében és mindegyik pillanatában véletlenségektől átszőtt és nagyon is forrongó folyamat. A létezés nem az, ami van, hanem az, ami történik. És a létezés az, amit az elmúlás hajt, amit a jövő lidérce csábít, és így kiszámíthatatlan, de mégis kérdezhető, mégis szembesíthető önmaga és a feleszmélt pásztorai által.   Valaha gyönyörű létezőként bemutatta magát, de mára már szétrohadt a valóság, és elszürkült a virtuális világ is. Ám mégis maradt valami! Maradt még néhány kérdező és maradt még számtalan kérdezhető és maradt még pár kérdés is! Maradt még jó pár kérdés, amelyre az immár 100 éves Kibertér sem tud válaszolni.   És én kérdezem:·         Ki volt az, aki valaha nekem ragyogó és eleven tavaszt mert jósolni, s bennem rohangáló, egészséges kutyakölyköket mert látni, és ki volt az, aki nem féltett engem a Kibertértől?·         Ki volt az, aki helyettem kérdezett 100 évvel ezelőtt korát meghazudtoló kérdéseket, s ki az, aki tőlem tud kérdezni még 100 év elmúltával is?·         Ki volt az, aki nem volt elájulva a saját korától, de mégis felvállalta azt, és kérdező és kérdezhető emberként bele mert nézni a 100 éves ködfátyolba, és ott remélni merte az én arcomat, és hinni mert az én még nem szintetikus agyamban?·         Ki volt az az ember, aki 100 évvel ezelőtt mert kérdezni 100 évre előre? Ebben a 100 éves digitális tükörben emberi-e még az én arcom, vagy csak adatok sora egy nagyon is embertelen valóságban? Hasonlítok én reá, s hasonlít Ő énreám? Ő ember volt, de én ember vagyok-e még?·         Szemébe mernék-e nézni annak a 2009. évben kérdező embernek, és büszkén, nem szintetikus és talán az utolsó organikus emberként ki merném-e jelenteni neki, hogy az Én arcom még emberi, Én még mindig ember vagyok, és én még mindig kérdezhető vagyok?   Igen, nagyon megváltoztam, ám változatlanul itt leszek, most már mindig kérdezek, s mától már én leszek minden létező pásztora, mert nem tehetek másként!   Igen, én nem váltom le a múltat, igen, én felvállalom önmagamat, és igen, én kérdésekkel körvonalazom, megértem, majd felépítem a fenntartható és a minőségibb jövőt. Mert én kérdezhető vagyok, ezért szabad és szoftver-független emberként kérdezem, hogy … ki vagyok én?